A rossz élmény annyi, hogy anyósomnak vettünk két tartot évekkel ezelőtt, egy nagyon szép üveg tálkájú, fémből öntött rózsákat formázó talpú "aromalámpával" együtt, és az elsőként kibontott tart egy nagyon műanyag szagű nrancsos fahéjas valami volt,ami ráadásul új belekötött az üvegbe, hogy ki sem lehetett belőle vakarni. Szerintem a viassza legyütt még mindig ott porosodik valami pincepolcon a szülői házban...
Az árazás: igen, még mindig túl drágának tartom őket, pláne akkor, ha nem az illatgyertya.hu-ról, vagy a márkaboltból veszi az ember.
Divathóbort? Igen, az. Az ember mindig szeretne illatos, tiszta otthonba hazamenni, de mindig vannak különböző illatosító megoldások, amik épp divatban vannak. Pár éve a diffúzorok voltak, most a gyertyák és tartok.
Az előítéletek ellenére viszont én is eléggé rákaptam ezekre az illatokra, és egy kisebb vagyont (mennyi picture polish lakk kijött volna ezekből!) elköltve beszeretztem egy rahedli tartot.
És akkor következzen pár eléggé szubjektív a vélemény az eddig kipróbált illatokról (fotók az illatgyertya.hu oldalról):
Salted Caramel:
Ez az egyik legerősebb illatú tart, amit eddig valaha is szagoltam, és persze ez volt a legelső, amit itthon kipróbáltam. Két napal később is érezni lehetett a lakásban, holott csak egy negyed tartot olvasztottam fel. Sajnos a harmadig újraolvasztásra az illat "sós" része eltűnik, és a helyét egy émelyítő, édes szag veszi át, így hiába ez egy nagyon finom illat elsőre, a tolakodó illata, és a "finom" rész könnyű elillanása miat tnem venném újra.
Mandarin Cranberry:
Ez egy kellemes, friss, de szerintem nem teljesen karácsonyi illat. A vörösáfonyát érezni lehetett rendesen, de nem is igazán mandarinos jellegű volt, amit a lakásban tapasztaltam. Ez sokkal gyengébb illatú gyertya, fél tart is csak a hálószobára volt elég, ráadásul második olvasztásra már még fakóbb illata volt. Ezt sem venném újra.
Wild Fig:
Igazi télies, meleg, családias illat, nem a friss, nyári fügére, hanem inkább egy asztalt fügés fekete teára emlékeztetett az illata, amely nagyon erős. Karácsonykor, anyósoméknál olvasztottunk egy negyed tartot, a 200 négyzetméteres házra elég volt. Újravenném.
Pink Dragonfruit:
Furán málnás, fris sillatú tart, a férjemnek jobban tetszett, mint nekem, szerintem egy kicsit műanyag illata volt, de nem tolakodó, és friss, gyümölcsös. Nem fogom újravenni.
Black Cherry:
Nekem az egyik kedvencem lenne, hiszen finom, meggy illata van, de annyira erős, hogy a férjem feje kezdett fájni tőle, így egészen pontosan ki van tiltva a lakásból. Kár érte, pedig igazán finom ilalta van. Arra viszont tökéletes, hogy a kifáradóban lévő piros gyömölcsös tartokat felfrissítsük egy pár morzsányival ebből a tartból.
Pineapple Cilantro:
Na ő, és az utána következő tart a két abszolút kedvenc. Friss, egzotikus, vidám, és nem változik az illata, nem lesz harmadik olvasztásra sem émelyítő. Sajnos fokozatosan fakuló illata miatt gyorsan fogy, de belőle, és a lenti mangós viaszból biztosan fogok gyertyát is venni.
Mango Peach Salsa:
Nem tudom mennyire kéne éreznem a barack illatát, de ez a tart maga az illatos mango mennyország. Egyszerűen imádom, nem tudom megunni.
Season Of Peace:
Az év illat csalódása. Brozalmas 80-as évek szappanillat, amelytől az első 5 perc után olyan rossz gondolataim támadtak, hogy a kukába vágtam volna ki az egészet. Ne vegyetek ilyet!
Snowflake Cookie:
Na, ő is olyan, mint a salted caramel: elsőre finom, fűszeres, vaníliás, de a fűszeres illatok elpárolgása után másodikra csak az émelyítő, mindent elöntő cukorillat marad meg, negyed tartból is napokon át az egész lakásban. Szellőztetni kell utána :( Ha egyszer gyújtjuk meg, és kevés időre, ez lehet az igazi "lányszoba" illat, viszont amiatt, hogy ennyire változik az illata, pazalásnak érzem a használatát.
Pink Sands:
Ez a férjem nagy kedvence, a színe és neve ellenére kellően uniszex, visszafogottan parfümös illat, nem válik unalmassá, vagy "fejfájóssá" sokadik olvasztásra sem, így már újra is vettem.
